A munkaidőkeretre és a pihenőidőre vonatkozó szabályok I.

A munkavállalót heti két pihenőnap illeti meg, amelyek közül az általános szabályok szerint az egyiknek vasárnapra kell esnie. A munkáltató folyamatos működése, az egyes munkaköri feladatok ellátása gyakran igényli, hogy a munkáltató vasárnap is rendes munkaidőben foglalkoztassa munkavállalóit.

Ezért a Munka tv. konkrétan meghatározza azokat a munkarendeket, munkavégzési formákat, amelyek alkalmazása esetén megengedett a vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés.

Amennyiben a munkavállaló munkaköre vagy a rá irányadó munkarendje szerint vasárnap rendes munkaidőben is végezhet munkát, a munkaidő-beosztása során az alábbiakra kell ügyelni:

- havonta legalább egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni (azaz a munkavállaló nem dolgozhat az adott hónap minden vasárnapján rendes munkaidőben), továbbá, hogy - bizonyos kivételekkel

- 6 nap munkavégzést követően ilyen esetben is egy pihenőnap kiadása kötelező, valamint, hogy

- a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzést közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzésre a munkavállaló nem osztható be.

A munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatti változását a szociális és munkaügyi miniszter évente szabályozhatja. A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra, közigazgatási szervre és az általuk foglalkoztatott munkavállalókra, közalkalmazottakra, közszolgálati jogviszonyban állókra. A rendelet nem érinti a megszakítás nélkül üzemelő és a rendeltetése folytán a munkaszüneti napokon is működő munkáltatónál, illetve az ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munkarendjét. A rendelettől eltérően is meghatározható a munkarend a lakossági ellátást és szolgáltatást végző, valamint az általánostól eltérő munkaidő-beosztásban foglalkoztatott munkavállalók esetében.

Általános szabály, hogy munkaszüneti napon a munkavállalónak nem kell munkát végeznie, erre a kiesett időre távolléti díj illeti meg.

A fenti általános szabályok mellett néhány esetben megengedett a munkaszüneti napon történő munkavégzés.

- Rendes munkaidő keretében: a megszakítás nélküli munkarendben vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál (illetve munkakörben) lehet.

- Rendkívüli munkavégzés keretében: a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállalót vagy az ún. vis major esetekben (amikor baleset, elemi csapás, kár, továbbá életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély miatt szükséges).

Megszakítás nélküli munkarendet csak akkor lehet megállapítani, ahol a munkavégzés időtartama naptári naponként 6 óránál tovább nem szünetel és alapvető lakossági szolgáltatást nyújt, vagy a gazdaságos, rendeltetésszerű működés, vagy a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja. E körben tartoznak például az egészségügyi ellátás, közüzemi szolgáltatás, közlekedés, kárelhárítás területén működő munkáltatók.

A Munka tv. 125. § (2) bekezdése pontos definíciót ad arra vonatkozóan, hogy mikor minősülhet akár a munkáltató, akár a munkakör a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működőnek. Rendeltetése folytán munkaszüneti napon is működőnek az a munkáltató tekinthető, amelynek szolgáltatásaira - többek között - a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyi szokások, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokások alapján van igény. Ilyen munkáltatók lehetnek például az idegenforgalmi, turisztikai szempontból kiemelt települések szolgáltatást nyújtó bevásárló üzletei, központjai, ajándék-, élelmiszerboltjai, vásári rendezvények szervezői-, árusai, pénzváltó egységek stb. vagy társadalmi szokáson alapulhat például az ünnepnapi rendezvények szervezőinek, lebonyolítóinak munkája, vagy e körbe tartoznak például november 1-jén a halottak napján nyitva tartó virágüzletek stb.

A munkaszüneti napon rendes beosztása alapján munkát végző munkavállalót a Munka tv. 149. §-a szerinti díjazás illeti meg, mely külön rendelkezik arról, hogy e napon történt túlmunkavégzés esetén milyen ellenérték illeti meg.

Szerző: dr. Banai Krisztina

Lektorálta: dr. Kismarton Judit

Változás a Gyógyszer promóciós rendeletben: 3/2009 EüM rendelet

1.     A jsz lehetővé teszi szigorúan szabályozott esetekben a reklámot, amennyiben:

A fogyasztóknak (eddig lakosság volt!) olyan gyógyszer reklámozható, amely összetételére és alkalmazási céljára tekintettel az orvos - akár a diagnózis felállítása, akár a kezelés elrendelése vagy nyomon követése céljából történő - közreműködése nélkül, szükség szerint gyógyszerész tanácsa alapján alkalmazható.

2.     A gyógyszerismertetést végző személy a fekvőbeteg-ellátást biztosító egészségügyi szolgáltató orvosánál történő ismertetésről a fekvőbeteg-gyógyintézet főgyógyszerészét tájékoztatja, a tájékoztató anyagot új, illetve már forgalomban lévő gyógyszerre vonatkozó új információ esetén a főgyógyszerésznek is átadja. Új, illetve már forgalomban lévő gyógyászati segédeszközre vonatkozó új információ esetén az ismertetést végző személy a tájékoztató anyagot az intézet gazdasági igazgatójának is átadja.

3.     Gyógyszerismertetést az Országos Gyógyszerészeti Intézettel vagy az ismertetői tevékenység végzésére a Gyftv. 12. §-a szerint kiadott engedély jogosultjával (a továbbiakban: engedély-jogosult) munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló orvos, fogorvos, gyógyszerész, biológus, vegyész, egészségügyi főiskolát végzett személy, továbbá olyan személy folytathat, aki a gyógyszerismertetői tevékenység végzéséhez előírt feltételek teljesítése alól 2007. március 14-ét megelőzően felmentést kapott.

4.     A forgalomba hozatali engedély jogosultja és a gyógyászati segédeszköz gyártója, illetve ezek meghatalmazott képviselője köteles az általa forgalmazott termékekre vonatkozó valamennyi kereskedelmi kommunikáció egy mintáját, illetve elektronikus tervezetét, a kereskedelmi kommunikáció fajtájától függően annak eredeti mérete vagy mértéke meghatározásával, annak címzetti célcsoportját, terjesztésének módját és a terjesztés megkezdésének időpontját feltüntető dokumentációt öt évig megőrizni.

5. A forgalomba hozatali engedély jogosultja, illetve meghatalmazott képviselője köteles gondoskodni az általa forgalmazott gyógyszerekkel kapcsolatos kereskedelmi kommunikációs tevékenység irányításának saját szervezetén belüli megszervezéséről, e célból egy tudományos szervezeti egység létrehozásával. Ennek határideje:2009. március 30. napja (vonatkozik a rendelet hatálybalépése előtt kiadott forgalomba hozatali engedély jogosultja, illetve meghatalmazott képviselője.
6. Az ismertetést végző személy az ismertetői tevékenysége folytatása során a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz rendelésére vagy forgalmazására jogosult egészségügyi szolgáltató tevékenységét, a betegellátást nem akadályozhatja. Az ismertetést végző személy a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz rendelésére jogosultat kizárólag előzetesen egyeztetett időpontban keresheti fel. A gyógyszerrendelésre jogosult által meghatározott időpont kizárólag olyan időpont lehet, amikor a rendelésre jogosult az egészségügyi szolgáltató ellátási rendje szerint gyógyító-megelőző tevékenységet nem végez. A gyógyászati segédeszköz rendelésre jogosult által meghatározott időpontban végzett ismertetés nem zavarhatja az egészségügyi szolgáltató ellátási rendje szerinti gyógyító-megelőző tevékenységet.

7. Megengedett a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz rendelésére vagy kiadására jogosult személyeknek szóló olyan reklám, amely kizárólag a gyógyszer nevét, vagy nemzetközi szabadnevét vagy védjegyét, gyógyászati segédeszköz esetén annak nevét vagy védjegyét tartalmazza, amennyiben azt csupán emlékeztető reklámnak szánják. – ez a pont teljesen hiányzik

8.  Nem minősül a Gyftv. 12. § (1) bekezdése szerinti ismertetésnek az olyan kereskedelmi kommunikáció, amelyet egyébként a fogyasztókkal szemben is alkalmaznak.

Pályázat, nyilvános közzététel jogi szabályozásai

A pályázati rendszerek szerepe és jelentősége a közszolgálatban