home sitemap contact us  
Foldal arrow Publikcik
   
Foldal
Kapcsolat
Publikcik
Cikkek
Egyb
Esemnyek
Gyakori krdsek
Mentrkp
Legfrisebb
Kapcsolat
Levelezési cím:
1550 Budapest, Pf.:174
1138 Budapest, Tomori köz 18. fsz. 3.
Telefon:
+36 20 946 3074
+36 1 270 1670
Fax:
+36 1 236 0834
+36 20 940 1371
E-mail:
Az email cm vdve van a spam botoktl, a megtekintshez a JavaScript bekapcsolsa szksges
 
Publikcik
Euthanasia Nemzetkzi Kitekintssel Nyomtats E-mail

 

Euthanazia Nemzetközi Kitekintéssel

Szerkesztve:  2001.

ÖSSZEFOGLALÁS



Az euthanasia lényege nem más, mint hogy egy terminalis állapotba jutott beteg a saját sorsát érint kérdésekrl döntsön. Különösen fontos és kényes kérdés ez, hiszen a modern technika lehetvé teszi azt, hogy az életet napokkal- hetekkel is lehessen prolongálni. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az ily módon meghosszabbított élet a beteg számá-ra elfogadható. Tehát a probléma nem az, hogy milyen csoportok, milyen egészség poli-tika támogatja az euthanasiat, hanem az  a kérdés, hogy van e joga eldönteni az egyénnek,  hogy mit szeretne az élete végén. Az orvosok általában ragaszkodnak ahhoz, hogy a be-tegeket minden áron életben tartsák. Nem lehetünk meggyzdve arról, hogy ez teljesen helyes álláspont lenne. Amennyiben az életemet - akár tiszta tudattal is - úgy tudnák életben tartani, mint a kanadai Nancy B. esetében, úgy gondolom  jogom van eldönteni azt, hogy hónapokig mozdulatlanul egy ágyban, géphez kötötten akarok élni, vagy inkább lemondok a kezelésrl.
Megint más a helyzet akkor, ha egy agyhalál következik be és a pácienst így tartják élet-ben napokig. Úgy gondolom, hogy törvényi szabályozás sok olyan problémát is megol-dana, amely napjainkban az állampolgárokat foglalkoztatja.
Hazánkban  nagy vihart kavart annak a 11 éves kislánynak az esete, akit saját kérésére édesanyja a fürd vizbe fojtott, majd felravatalozott és ezt követen a rendrségen felje-lentette magát. A 11 éves kislány elviselhetetlen fájdalmaktól szenvedett, s emiatt kö-nyörgött édesanyjának hogy szabadítsa meg a fent említett módon a szenvedéstl. Na-gyon komoly probléma merült fel ennek az esetnek a kapcsán. Egyik kérdés, hogy miért szenvedett a fájdalomtól a kislány? Miért nem csillapították a fájdalmát? Mit érezhetett az anya saját gyermekének szenvedését nap mint nap látván? Mit érezhetett mikor tettét elkövette? Nem lett volna helyesebb egy ilyen gyógyíthatatlan betegnek esetleg a holland utat követvén „mercy killing”-et nyújtani? Szolgáltathatott volna okot a fájdalom az euthanasiara? Sorolni lehetne még azokat a kérdéseket melyek ezen eset kapcsán felve-tdnek.

A Remmeling Bizottság felmérése során az euthanasia indoklásához a betegek az alábbi okokat sorolták fel: ( a sorrend  az okra való hivatkozás gyakoriságát tükrözi)

•    emberi méltóság elvesztése
•    elviselhetetlen fájdalom
•    méltatlan halál
•    nem kívánnak mások terhére lenni
•    életunalom

Összegezvén , Hollandiában nagyon gyakori érv az euthanasia és az orvos által asszisztál halál mellet az önrendelkezési jog, mely a hollandok számára egyúttal „jog a halálhoz” fogalmat is takarja. A holland tapasztalat azt is világosan mutatatja, hogy az aktív euthanasia engedélyezése a gyakorlatban,  a beteg számára nem csak  mint választási lehetség létezik. A Remmeling riport kristály tisztán rávilágít arra, hogy a beteg kíván-sága nélkül is elvégzik a halált hozó beavatkozást.
Az euthanasia nem marad csupán „jog” a végs stádiumú betegek, alkalmas felnttek számára, annak ellenére, hogy számos biztosíték, garancia van bevezetve a visszaélések elkerülésére. Mint „jog” ( ha egyáltalán jognak nevezhetjük a halálhoz való jogot) szinte elkerülhetetlenül alkalmazott módszer a  krónikus betegek, mentalisan retardáltak idsek, depressziósak esetében.
Úgy gondolom, hogy az aktív euthanasia illetve orvos által asszisztált halálba segítésnek törvényi engedélyezése nagyon sok veszélyt rejt magában. Valószínleg ez az oka annak, hogy Hollandiát és Ausztáliát kivéve jelenleg sehol sem engedélyezett az aktív euthanasia. Sokkal kisebb a visszaélés lehetsége  passzív  euthanasia tekintetében. Mint már említésre került az USA két államában népszavazást tatottak az aktív euthanasiaról. Mindkét államban nem kis szerepe volt a katólikus egyház fellépésének abban, hogy a tervezet elutasításra került. A katólikus egyház szerint csak az aktív euthanasia létezik. Ennek viszont minden formáját egyhangan elutasítja még akkor is , ha azt az alany el-zetesen valamilyen formában kérte. A passzív euthanasiát sokáig egyáltalán nem ismer-ték el. Ez azon alapult, „ha a halál közeleg és már semmiféle terápiával nem akadályoz-ható meg szabad lelkiismeretben eldönteni, hogy a további gyógyítási kísérletekrl le-mond-e valaki, amely csak fájdalmainak meghosszabítását jelentenék.” Manapság a katólikus egyház is elismeri a passzív euthanasia létezését. A katólius egyházon belül megoszlik a vélemény a passzív euthanasiával kapcsolatban.
Napjainban szélsséges reakciókat kiváltó kérdéssé vált az euthanasia orvosi , jogi, és etikai oldala. Ennek az oka abban keresend, hogy:

•    a modern orvostudomány rohamos fejldésével lehetvé vált az emberi élet biológiai értelemben vett prolongálása
•   a modern társadalomban az ember értéke addig tart míg tenni, cselekedni tud, a tár-sadalom hasznára válthat (pl.. Hollandiában a Remmelink         tanulmány kapcsán az évi halálesetek 17,5%-ban a betegektl a beleegyezésük nélkül elvonták a kezelést. En-nek a végérvényes és     visszavonhatatlan döntésnek az áldozatatai fként nk voltak. Ennek oka az volt, hogy általában ids betegekrl van szó, és az idseb betegek kö-zött lényegesen nagyobb a nk aránya)
•    napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az emberi jogok. Általánosan elfoga-dott, hogy az embernek joga van saját sorsa fell dönteni. Ebbl logikusan az is kö-vetkezik, hogy joga van halálát, vagy a rajta elvégzett kezeléseket visszautasítani.

Ez utóbbi gondolattal szembesül az 1972. Évi Eü. Trv. 43§-a, mely szerint „ az orvos az általa gyógyíthatatlannak vélt beteget is a legnagyobb gondoskodással köteles gyógyíta-ni”. Nem mondja ki azonban azt, hogy ez mellzhet abban az esetben , ha a betegnek ez a kívánsága, illetve ha a beteg valóban gyógyíthatatlan.

Amennyiben a betegek önrendelkezési jogát vesszük figyelembe , akkor igen is el kell fogadnunk bizonyos kezelés elutasítását.  Ugyanígy  el kell fogadni azt ha vallási okokra hivatkozva pl. a beteg vérátömlesztésbe nem egyezik bele.
Manapság a passzív euthanasia godolatát egyre többen elfogadják.
Elbb utóbb az euthanasiahoz való jogot szabályozni kell. Az euthanasia legalizálására Tasnádi Dr. javasolja, hogy a Ptk 76. Cikkelyét az alábbiaknak megfelelen kellene mó-dosítani.
„Minden cselekvképes , illetleg végrendelkezési képességgel bíró embernek joga van a halált is választani” Természetesen ha ez ilyen formában módosulna és az aktív euthanasia legalizálva lenne a Btk. Is módosítani kellene. Esetleg vissza kellene állítani az 1963 eltt érvényes 282§ „ nem büntethet, aki valakinek határozott és komoly kíván-sága által bíratott arra, hogy t megölje”
Amennyiben a jogi szabályozás lehetvé tenné az aktiv euthanasiát számos olyan vissza-élésre adna lehetséget, ami jogi uton nem szabályozható. De ennek kapcsán felmerül az is, hogy miért ne lehetne az életet prolongáló, de kilátástalan helyzetben az egyénnek azt a jogot megadni , hgy döntsön saját sorsa fell.

Manapság az euthanasia kérdése nem csupán a terminalis állapotú betegekkel kapcsolat-ban merül fel. Egyre nagyobb számban történnek igen súlyos balesetek, amelyeknek  a végkimenetele az, hogy a sérült agyhalottá válik. A donor kérdés kapcsán szintén felme-rül az euthanasia gondolata. Én azt gondolom , hogy a donor kérdés és az euthanasia együtt szabályozása sok megválaszolatlan kérdést megoldana.

Az aktív és a passziv euthanasia mellett és ellen érvelk állandó harcban állnak egymás-sal.
Az aktív euthanasia mellett állók szerint az ember joga, hogy döntsön élete befejezésérl abban az esetben, ha az emberi méltósága súlyos csorbát szenvedne.
Az aktív euthanasia ellen érvelk szerint az embernek nincs ahhoz joga, hogy az életét egyoldalúan megszüntesse.
A passziv euthanasia azonban nem csupán elméleti síkon marad, hanem igen is minden-napos realitás, és számos kérdést vet fel.
•    Meg lehet-e engedni egy gyógykezelés elhagyását,
•    Van e joga a betegnek életfenntartó kezeléseket visszautasítani
•    Le lehet e kapcsolni az életet fenntartó gépi
•    Sérti e az erltetett kezelés a beteg méltóságát:

A passziv euthanasia mellett szól, hogy a beteg az önrendelkezési jogát gyakorolja. Az életet fenntartó kezelésbe való beleegyezés szintén az önrendelkezési jog részét képezik. Abban az esetben ha ez nem így lenne a beteg akarata ellenére kényszeríteni lehetne arra, hogy életet prolongáló kezelést végezzenek rajta.

Az államnak kötelessége az, hogy védje az emberi életet és az emberi méltóságot. Az államnak kötelessége másrészt az egyén önrendelkezési jogának biztosítása, illetve az hogy ezt a jogot ne sértse meg.
Az emberi méltóságot védi azzal, ha az élet feletti rendelkezési jogokat  biztosítja. Az emberi életet, mint értéket védi az állam. Abban az esetben, ha törvény adta lehetség lenne a betegek halálba juttatása, akkor az emberi érték csorbát szenvedne. Ütközik az emberi élet védelme és az önrendelkezési jog biztosítása. Szerintem az is probléma , hogy mit nevezünk egyáltalán életnek és hol van a határa. A jog szerint a halál beáll, ha az agymködés megsznik. Ez azonban szemben áll az orvosi oldalról megközelítend megfogalmazással. Itt ugyanis létezik a klinikai halál és az agyhalál fogalma. Komoly problémát vet fel, mert a donor programra  csak agyhalottak alkalmasak. Ebben a stadiumban azonban a betegnek még van szívmködése és a vegetatív funkciók mesterségesen fenntarthatók. Amerika egyes tagállamaiban, ahol létezik a Living Will, még ilyen állapotra vonatkozóan is nyilatkozatot lehet tenni. pl. kapcsolják ki a gépeket. Ez, mint passziv euthanasia tehát ott létezik. Mivel azonban szervátültetés Magyarországon is létezik ehhez is szükség van donorra. Ebben az esetben mi alapján születik döntés a halál megállapításáról illetve a gépek lekapcsolásáról?
A humanum és a jog ugyanezen a ponton ütközik. A jog szerint létezik egy pont amikortól halálról beszélünk. Ez nem mindig esik egybe az egyén szempontjából vett élettel.
Példa: koponyasérültnél agymködés van de a beteg csak mesterségesen tartható életben. Soha nem lesz tudata, de az agyról hullamok levezethetk. Másik eset ami Nancy B. esete volt. Itt fontos kiemelni, hogy a beteg szellemileg ép volt, de egyébként lélegeztet géphez kötött. Véleményünk szerintez az a pont ahol teljesen más a beteg és a jog által meghatáro-zott élet fogalma.
Véleményem szerint a passzív euthanasiát annál inkább törvényi uton kellene szabályozni mivel a gyakorlatban többé-kevésbé létez kérdés. Szerintem az USA-ban mköd és hasonló Németországban és Dániában is elfogadott nyilatkozat lehetvé tenni, hogy az emberek végakaratukat leírják, Ez annál is fontosabb, mivel bárki kerülhet olyan helyzet-be, hogy nem alkalmas semmilyen  vélemény nyilvánítására. Ilyen esetekben az írott végakarat rendelkezésre állna.
Az aktív euthanasiaval kapcsolatban : azt gondolom, - hangsúlyozom, hogy ez kizárólag a saját véleményem - hogy nagyon szigorúan meghatározott és szabályozott esetekben talán el kellene gondolkodni a jogi lehetség biztosításáról miszerint  az aktív euthanasia kivitelezéséhez jogot kellene biztosítani, de semmiképp sem oly módon, hagy abban egyetlen orvos is közremküdjön. Az orvos az élet védelmére, a betegség leküzdésére esküdött fel.

 

Tovbb...
 
<< Els < Elz 1 2 3 Kvetkez > Utols >>

Eredmnyek 13 - 13 / 13
 
   
Back Top