home sitemap contact us  
Foldal arrow Cikkek arrow Magyar Narancs -interj
   
Foldal
Kapcsolat
Publikcik
Cikkek
Egyb
Esemnyek
Gyakori krdsek
Mentrkp
Legfrisebb
Kapcsolat
Levelezési cím:
1550 Budapest, Pf.:174
1138 Budapest, Tomori köz 18. fsz. 3.
Telefon:
+36 20 946 3074
+36 1 270 1670
Fax:
+36 1 236 0834
+36 20 940 1371
E-mail:
Az email cm vdve van a spam botoktl, a megtekintshez a JavaScript bekapcsolsa szksges
 
Magyar Narancs -interj Nyomtats E-mail

Orvosok és betegek az Interneten
Tünetvadászok
Neményi Márton 

A pszichológusok, pszichiáterek egyébként nem feltétlenül bánják, ha a beteg jól informáltan, akár már kész öndiagnózissal érkezik. Egyrészt sokszor jobban tisztában van vele, milyen folyamatok zajlanak a lelkében, mint a testében, így jobban képes eltalálni a pszichés betegséget, másrészt e tudományterület hozzáállása is más: „a belgyógyász mondhatja, hogy maga nem beteg, magának ott nem fáj – mi nem, mert ezt csak a beteg tudhatja”. Nincs meg tehát az a szigor, amelyet a fizikai bajokat kezel orvosok alkalmaznak, amikor a beteg Internetrl összeszedett tudással felvértezve elfelejti, hogy a rendel asztalának melyik oldalán ül.

 

 A szexszel és a hírességekkel kapcsolatos témák után elkel helyen állnak az internetes keresprogramokba beütött betegségekre, tünetekre vonatkozó szavak. A felhasználók pedig nem csak keresnek, találnak is: még a ritkább testi és lelki bajok esetében is válogathatunk a magyar nyelv tájékoztatók és szakmai anyagok között. Ez pedig átalakítja az egészségügyhöz, az orvosokhoz, de még a saját testünkhöz való viszonyunkat is.

Huszonéves fiú a nyakán megjelent rejtélyes csomók eredetét kutatja; tizenöt éves lány terhességi tüneteket vél felfedezni magán; középkorú úr kiirthatatlan gombafertzéssel küzd; negyven éves n az áttétes agydaganatára szedett gyógyszerekrl kérdez és a betegsége okozta mozgáskorlátozottsága miatt keres segédeszközöket. Csak pár kiragadott probléma, amelyre a betegek – egy egészségügyi honlap „orvos válaszol” rovata szerint – az Interneten keresztül várják a segítséget.
A betegségekrl és azok megelzésérl szóló tájékoztatás internetes gócpontjai az egészségügyi portálok. Az utóbbi években beindult ilyen jelleg oldalak száma és minsége jelzi, hogy ez a tudásigény hatalmas: a jól felépített és kivitelezett, teljes szerkesztségeket felvonultató szájtok látogatottsági adatai százezrekben mérhetk. Az egyik legrégebbi portál, a Vital.hu nemsokára arculatváltással és az interaktív szolgáltatások fejlesztésével szeretné növelni a havi „csupán” százezer látogató hétszázezer oldalletöltését, míg a praktizáló orvosoknak is hasznos (szakmai írásokat és híreket leközl) Weborvos.hu egy egész kis hírügynökséget mködtet egészségügyi hírszerkesztésre szakosodott újságírókkal (és napi csaknem húszezer oldalletöltéssel). A portálok sokkal inkább számíthatnak azokra az alkalmi olvasókra, akik keresprogramokon keresztül találnak rájuk (egy-egy betegségre, tünetre keresve), mint törzsközönségükre. Az egészségügyi húzótémákkal kapcsolatos tájékoztató anyagok tekintetében tehát nagy a verseny: minél feljebb kell kerülniük a Google vagy az Altavista listáján, ha a felhasználó például az onkológiára, a táplálkozászavarokra, a depresszióra és más népbetegségekre, vagy az idszakos slágertémákra (mint a madárinfluenza vagy a húsev baktériumok) keres.
A szolgáltatásokat tekintve minden egészségügyi portál alapfelszereltségéhez tartozik az „orvos válaszol” rovat. Ez nem a nyomtatott magazinok számonként egy vagy pár kiragadott olvasói levelének leközlését és megválaszolását jelenti, hanem szó szerint értend: a portáloknak dolgozó általános és szakorvosok a beérkez, általában anonim levelekre ahogy lehet (legrosszabb esetben pár nap múlva) a rovat nyilvánosságán vagy e-mailben válaszolnak. Az általános egészségügyi szájtok igyekeznek a legtöbb szakterületet lefedni, a leveleket tehát továbbküldik a megfelel szakorvosnak, akivel kapcsolatban állnak (legyen az fogorvos, urológus vagy pszichoterapeuta). Elég csak ránézni a beküldött kérdésekre, rögtön látszik: az olvasók kortól, nemtl, végzettségtl és a baj komolyságától függetlenül írnak – méghozzá igen nagy számban (a Weborvos.hu oldalon ez napi 40-50 kérdést jelent). A portálok mködteti azonban leszögezik: mindez nem helyettesíti a személyes vizsgálatot. „Sürgs esetben ne írjanak, hanem forduljanak orvoshoz!” – olvasható az InforMed.hu Fontos tájékoztató menüpontja alatt. Hogy ez nem magától értetd, azt dr. Gerencsér Emke, a Weborvos.hu munkatársa is tapasztalta. „Vannak, akik azt hiszik, hogy mi akut ügyeletet végzünk, helyettesítjük mondjuk a baleseti ambulanciát. Ha valakinek elvágja a körfrész a kezét, lefényképezi és elküldi a Neten, hogy mit csináljon – utána feljelent, mert két napig nem válaszoltam, és ezért bekényszerült a sebészetre. Amit mi csinálunk, az nem errl szól, nem diagnosztizálunk, nem operálunk, nem gyógyítunk.”
A diagnózis már csak azért sem mködhet, mert a betegek esetében sosem a teljes képet, az összes szükséges eredményt nézik, hanem csak azokat, amiket a levelében közöl: ez pedig gyakran csak egy-két kiragadott vérvizsgálati érték vagy részleges tünetleírás. Gerencsér Emke nap mint nap tapasztalja, hogy a betegek nem értik: a normális leletértékek egyénenként (nem, kor, életmódbeli szokások, stb. szerint) változnak, így egy-egy eltérést csak kontextusban, a többi vizsgálati eredmény függvényében lehet értékelni. „Annyit tudok a betegrl, hogy például a koleszterinszint mennyi; nem tudom, férfi-e vagy n, koraszülött-e vagy aggastyán, hogy van-e más baja, miért nézték egyáltalán a koleszterint. pedig azt hiszi, ebbl az egyetlen értékkel tudok valamit kezdeni. Szoktak is reklamálni, mert ilyenkor – természetesen – visszakérdezek.”
Nehezíti a helyzetet az anonimitás és az, hogy a betegnek nem csak testi folyamatai, de elélete, életmódja, társadalmi státusza sem világos: így nagyon nehéz egyáltalán megszólítani ket. „A Neten az a borzasztó, hogy nem tudom, ki a kérdez. Nem tudom a képzettségét, a végzettségét, nem ismerem az alapokat, amire a választ építhetném, amit megért. Ha visszakérdez, már tisztábban látom a helyzetet, tudom, hogy fogalmazhatok kicsit bonyolultabban, vagy egyszerbben kellett volna.” A doktorn praxisában a személyes vizsgálat eltt mindig megkérdezi ezeket a betegtl (akiktl egyébként elvárja a „nyolc általános mveltségét”), hogy olyan analóg példákat hozhasson a magyarázat során, amelyet könnyen megért.
Nem csak kommunikációs nehézségek jelentkeznek az internetes orvoslás során: az anonim és látatlan kapcsolat orvos és beteg között jogilag is tisztázatlan. Dr. Kismarton Judit ügyvéd szerint (aki orvosi diplomájával évekig rendelt a Kékgolyó utcában és fájdalomcsillapítási tanácsokat adott a Daganatok.hu portálon) nagyon fontos, hogy az olvasók megértsék: az „orvos válaszol” szolgáltatások nem gyógyítani hivatottak. „Ezeken a honlapokon nem betegségrl nyilatkoznak, hanem felvilágosítást, tájékoztatást adnak azok az orvosok, akiknek sok év gyakorlat után már egy levél alapján is van valami meglátásuk, hogy merre kellene elindulni. Ez nem pótolja a személyes vizsgálatot. Az olyan eset pedig, amikor az internetes tanácsadással kapcsolatban valamilyen káresemény következik be, és kártérítési ügy indulhatna, nincs szabályozva jogilag. Egyébként sincs az az orvos, aki vállalja azt a felelsséget, hogy egy levél alapján diagnózist állít fel és vényköteles gyógyszereket ajánl, kockáztatva, hogy ezt a beteg valamilyen módon beszerzi.” A személyes vizsgálat során ugyanis a páciens amint belép a rendelbe, létrejön egy sajátos jogi viszony közte és az orvos között, amelyben mindkét félnek vannak jogai és kötelezettségei. Errl az Interneten nincs szó. Ezért nem gyzik felhívni a páciensek figyelmét, hogy bármi baj van, menjenek és nézessék meg magukat – de az ügyvédn szerint a betegnek, ha úgy érzi, az internetes tanáccsal kárt okoztak neki, még e figyelmeztetés hiányában silehetsége jogorvoslatra, hiszen nem vizsgálták meg, a már meglév leleteit nem tekintették át. t terheli tehát a felelsség saját döntéseiért (gyógyszer beszerzése, a rendel kerülése) még akkor is, ha hallgatott a válaszoló-tanácsadó orvosra.
Jogi és etikai szempontból kérdéses lehetne még a tanácsadó kiléte, illetve a reklámfelületként használt válaszlevelek. Dr. Kismarton Judit szerint azonban ezekkel nincs baj: bár valóban a kérdez számára nem ismert, hogy tényleg egy végzett orvos ül az internetes csatorna másik végén, szinte elképzelhetetlen, hogy nagyobb, komoly cégek által támogatott portálok esetében ne így lenne. Az a válaszlevél pedig, amelyet például egy magánklinika nevében írnak alá (ahogy gyakran meg is történik), még akkor sem minsül direkt reklámnak, ha azt tanácsolják benne a betegnek, hogy jöjjön be személyes konzultációra. Az orvosi adatközl – nem összehasonlító, hivalkodó – önreklám különben is engedélyezett.
Ha az Interneten „praktizáló” orvosok lehetségei ennyire korlátozottak, miért érvényesül mégis az az általános tapasztalat, hogy sokan, ha valami bajuk van, elször a világhálón keresnek testi-lelki enyhülést ahelyett, hogy – ami sokkal célravezetbb lenne – elmennének a rendelbe? „Van, aki szégyelli a betegségét, ezért érdekldik elször nálunk… van, akinek nincs ideje dokihoz menni és reméli, hogy mi mindent helyettesítünk. Nagyon sokat kell a rendelben várakozni, van, hogy nem is bízik orvosában, úgy érzi, félvállról veszik az ügyét.” - dr. Gerencsér Emke véleményét saját orvosi tapasztalatai alapján az ügyvédn is megersíti. „Senkinek nem tudom felróni, ha nem várja végig a több órás várakozási idt. A pár Magyarországon maradt orvos ugyanis iszonyatosan túlterhelt, körülbelül harminc beteg jut egy háziorvos egy rendelési idejére – aki ennyi embert négy óra alatt tisztességesen el tud látni, az eltt le a kalappal”. Dr. Kismarton Judit szerint nem csak az ellátással van a baj: sokszor tapasztalta, hogy betegek „a Neten olvasott vagy a szomszédasszonytól kapott tanács hatására” belenyugszanak helyzetükbe, és nem is keresik az orvost, nem tudván, hogy valójában mekkora a baj. A személyes vizsgálat halogatását és az internetes szolgáltatásokhoz fordulást pszichológiai tényezkkel is magyarázhatjuk. „Saját bels félelmeink hatására hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket, ha pedig betegek vagyunk, gyakran a legrosszabb lehetségre gondolunk, ezért vonulunk vissza értelmileg és érzelmileg” – mondja Varjú Katalin pszichológus.
Mindezek ellenére az Interneten válaszoló orvosok hiszik, hogy van értelme munkájuknak, leveleikkel tényleg képesek segíteni. „Nekem az a dolgom, hogy megtanítsam az olvasóimat kérdést föltenni. Egyszavas levelekkel – ha például csak ennyit írnak: tüdrák vagy hasmenés – nem tudok mit kezdeni. Az igazi munka akkor kezddik, amikor a betegnek van egy már diagnosztizált betegsége és errl mindent tudni szeretne. Ekkor összefoglalom a tudnivalókat (tünetek, terápiás lehetségek, statisztikák) – nem azt mondom, meddig fog élni, hanem hogy statisztikailag mi várható. Ezután kérdezhet konkrétumot. Azokkal pedig, akik így állnak hozzá, fantasztikus a kapcsolatom Interneten keresztül is, igazi családi betegek k.” Dr. Gerencsér Emke három éve napi több tíz levélre ír részletes választ a Weborvos.hu portálon. A szerkesztségtl ezért nem fogad el pénzt, munkáját terápiának tekinti – „jól esik a saját problémáimat félretéve másoknak segíteni. Itt egészségnevelés, életmódbeli és ápolási tanácsadás folyik – és segítünk, ahol tudunk.” A betegeknek körültekinten megírt leveleire érdemi választ tud adni, ha azt kérdezik, operáltassák-e magukat, mtét után mire számíthatnak, mit kell tudni valamely készítményrl, eszközrl. Van, aki úgy érzi, nem kap elég információt az orvosától, vagy az tisztességtelen volt vele – ha a doktorn egyetért, tanácsolhatja, hogy keressen másik orvost, ha pedig szakmailag szabályosnak látja kollégája magatartását, elmagyarázza a betegnek, mi miért történik vagy nem történik. „Kétségbeesett levél jött, hogy valakinek lichen van a szájában, ez pedig rákmegelz állapot, de nem csinálnak vele semmit, csak háromhavonta ellenrzik. Neki el kell mondanom, hogy a négyféle lichen közül csak kettbl lehet rák, ezek csak egy százalékából lesz is – de ha ellenrzik és véletlenül abba az egy százalékba esik, száz százalék, hogy elcsípik. Meg kell próbálnia elérni a lelki nyugalmat. A beteg ugyanis mindig kiszolgáltatott, fél, egyedül van a betegségével, és ha téves információkkal félreviszik, helyre kell raknom, éreztetve, hogy nagyon fontos nekem – és ez nem feltétlenül vigasztalást jelent, csak tisztánlátásra törekvést. Lefordítom a latin szavakat, amiktl akkor is félnek, ha jót jelentenek. Betegjogokról is felvilágosítást adok, a csodaszereket, médiatorzításokat igyekszem a helyükre tenni.”
Az interaktív „orvos válaszol” szolgáltatások mellett az egészségügyi portál olvasói számára a f információforrást a hírek és a hosszabb, tájékoztató, ismeretterjeszt szövegek jelentik. Ezek szólhatnak egy tünetrl, betegségrl, betegségcsoportról vagy valamely terápiás módszerrl, egészségügyi trendrl – mint egy nyomtatott magazinban, csak mennyiségileg és minségileg is többet nyújtanak: általában jól megírt, a téma összes szempontját feldolgozó, megbízható írások ezek, amelyek jó támpontokat adhatnak a betegeknek. A legtöbb portál teljes egészében a laikus betegeknek szól, nem egy helyen azonban kifejezetten orvosoknak, szakmabelieknek szóló anyagokat találhatunk – nem is beszélve az on-line orvosi folyóiratokról, a korlátlanul hozzáférhet tudományos igény, képekkel illusztrált betegség- és esetleírásokról. Hipochonder hajlamú Internet-használók számára ezek olvasása rosszul végzdhet: saját vélt vagy valós tüneteiket csak részben érthet, ezért kifejezetten ijeszt kontextusban visszaolvasva könnyen kialakulhat alaptalan, de komoly betegségtudat, amely nem csak az érintett betegeket és orvosaikat, de az egészségügyi kasszát is megterhelheti.
„Természetes, hogy kitárult a világ, és a betegeket érdekli betegségük, kezelésük, de az a véleményem, hogy ha olvasok az Interneten egy betegségrl és annak a tüneteit magamon látni vélem, az egy eleve meglév hajlamon múlik. Ezzel kapcsolatban nagyon szigorúan kell fellépni – a legnagyobb betegségek influenza-szer tünetekkel kezddnek és nem lehet mindenkit leszrni, aki kettt köhög. A beteg viszont olvas és úgy megy orvoshoz, hogy lediktálja, milyen vizsgálatokat kér, majd felháborodottan levelet ír nekem, hogy a doki még ezeket sem képes megadni. Pedig ez sehol Európában nem így mködik.” A beteg pedig ilyenkor vagy perel, vagy addig keres, amíg nem talál valakit, aki beutalja a százezrekbe kerül képalkotó vizsgálatokra, Gerencsér Emke szerint tehát szigorúan utána kellene nézni, hogy az illet orvos megalapozottan küldte-e tovább a pácienst ezekre. „A Netzseni beteg egyébként külön kategória: mindent tud. már nem is ereszkedik le az orvos szintjére, nem kell konzultálni, meg is operálná magát, csak nincs ideje vagy eszköze. Valójában bizonytalan az lelke is, és csak megersítést akar arra, amit a Neten olvasott. Nehéz velük, mert ragaszkodnak az egy megtanult betegséghez vagy terápiához, és nehéz eltéríteni ket.”
A páciensek túlzott tájékozottságával már Dr. Kismarton Judit is találkozott: „Sokszor olvasnak valamit és azt hiszik, hogy maguk is jártasak az orvoslásban. Az ilyen emberek sajnos elfelejtik, hogy ahhoz, hogy beteg emberek betegsége terén felett biztos ismeretekkell rendelkezzünk, hat évnyi tanulás és 8-10 évnyi tapasztalat szükséges.” Azt azonban egy megkérdezett orvos sem gondolja, hogy az Interneten fellelhet tudományos anyagokat (amelyek mára a teljes szakmának nélkülözhetetlen segítséget adnak) el kellene szeparálni a laikus olvasóktól. Az ügyvédn szerint bele kell tördni, hogy az ehhez a munkához mindenki érteni próbál –tekintettel arra, hogy az ember egészségérl van szó. Az orvosoknak kemény munkával meg kell tanulniuk tehát a betegek nyelvén, , és valamilyen tömeges tájékoztatásra lenne szükség, hogy a nem egészségügyi szakember is  megértse és az írott sajtóban, a betegek részére készült anyagok tartalmát.: ezen  írások nem nekik szólnak, így csak ártanak maguknak azzal, hogy a latin szótárat elvéve értelmezni próbálják azokat. „Érdekes, hogy az orvostudományban általában kompetensnek érezzük magunkat, míg a villamosmérnökkel, fodrásszal többnyire nem kezdünk szakmai vitát.”
Úgy tnik, ha a saját testünkrl, egészségünkrl van szó, elveszítjük józan ítélképességünket és nem tudunk távolságot tartani a témától. A pszichológus szerint ez nem feltétlenül baj. „Ez szó szerint vérre megy, és míg az, hogy mi van a kocsimmal, legfeljebb pénz kérdése, az én testem egy és oszthatatlan, amelyben én vagyok a leginkább kompetens. A bajban érzett túlzott aggodalom tehát bizonyos szintig az ép mködésünk jele. Ez még nem hipochondria, amely paranoid téveszme és amelyet az elmebetegségek közé sorolunk. Azért nehéz tudományosan kezelni, mert bármely kórképben, betegségcsoportban felbukkanhat, személyiségzavarosok épp úgy produkálhatják, mint depressziósok” – mondja Varjú Katalin.


 
 
   
Back Top