home sitemap contact us  
Foldal arrow Cikkek arrow Fjdalomcsillapts mint betegjog
   
Foldal
Kapcsolat
Publikcik
Cikkek
Egyb
Esemnyek
Gyakori krdsek
Mentrkp
Legfrisebb
Kapcsolat
Levelezési cím:
1550 Budapest, Pf.:174
1138 Budapest, Tomori köz 18. fsz. 3.
Telefon:
+36 20 946 3074
+36 1 270 1670
Fax:
+36 1 236 0834
+36 20 940 1371
E-mail:
Az email cm vdve van a spam botoktl, a megtekintshez a JavaScript bekapcsolsa szksges
 
Fjdalomcsillapts mint betegjog Nyomtats E-mail

Szükséges-e a betegnek a krónikus mozgásszervi fájdalomtól szenvedni?

2005.07.26.

Kismarton Judit ügyvéd szakorvos

A Magyar Betegjogi Közhasznú Egyesület elnöke

Szükségszer-e, a fájdalomtól szenvedni? E gyakorta felmerül kérdés már-már közhelynek számít. A betegek álláspontja e kérdésben megoszlik. Vannak, akik azt vallják, hogy inkább trnek mintsem kezelésben részesüljenek, mások pedig úgy vélekednek, hogy a legkisebb fájdalom esetén is inkább bevesznek valamit, mintsem szenvedjenek. A krónikus fájdalom csillapításának problematikája nem magyar jelenség. Statisztikai adatok szerint a krónikus nem daganatos eredet fájdalom jelents részét a gerinc fájdalmak és az izületek megbetegedései teszik ki. Az életkor elre haladtával az ilyen megbetegedésben szenvedk száma fokozatosan emelkedik. Hazánkban a  lakosság kor szerinti megoszlása miatt ez a kérdés különösen élesen jelentkezik. Sajtóból mindeni számára közismert, hogy a reumatológiai rendeléseken a megjelent betegek száma igen magas. Már pedig a reumatológiai megbetegedések egyik vezet tünete a fájdalom. Ha a beteg szenved a fájdalom életkedve elveszhet, általános állapota rosszabbodhat, a mozgása beszkülhet. A mozgás szegénység  önmagát gerjeszti, a beteg egyre kevesebbet mozog, a mozgás hiány pedig számos más egészségügyi probléma talaja lehet. Amennyiben a beteg a fájdalma csillapítására kezelést kap Krónikus fájdalom csillapításában is a szakmai szabályoknak kell érvényesülni, azaz a fájdalom kezelését lépcszetesen kell felépíteni. Ez  azt jelenti, hogy a hagyományosan

 A fájdalom a tudomány mindenkori állását tükröz és bizonyítékokon alapuló orvoslás  ezek hiányában a módszertani útmutatókban közzétett szabályok, szakmai irányelvek, vagy módszertani útmutatók hiányában a széles körben elfogadott, szakirodalomban közzétett szakmai követelmények érvényre juttatásához. Ezáltal válik lehetvé, a daganat és nem daganat okozta fájdalomcsillapítására is a korszer, legmodernebb terápiás lehetségek igénybe vételével

A fájdalomcsillapítás jogi szabályozásának els lépése Az Alapjogok Nizzai Kártája, ami 14 konkrét betegjogot deklarál melyek között 11. pont a szükségtelen fájdalom csillapításához való jog.

Emberjogok, szorosabban véve betegjogok, közé tartozik a fájdalomcsillapításhoz való jog is, melyet részben az 1997. évi Egészségügyi tv. 6.§-a  az alábbiak szerint fogalmaz meg.: „fájdalmának csillapításához és szenvedésének csökkentéséhez” való jogot rögzíti. A törvény nem mondja meg, hogy milyen betegség által kiváltott fájdalmat kell csillapítani, hanem általánosságban a fájdalomcsillapításhoz való jogról beszél. Tehát kiterjeszt értelmezést alkalmazva azt mondhatjuk, hogy minden fájdalmat csillapítani kell. Az  Egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet szerint, „ha a beteg továbbra is fenntartja az ellátás visszautasítására irányuló szándékát, számára továbbra is nyújtani kell minden olyan egyéb ellátást, amely biztosítja kényelemérzetét, fájdalmainak csökkentését”.
Nem lehet ezt a kérdést figyelmen kívül hagyni, hiszen az elrehaladott daganatos megbetegedés kb. 70 %-ban kialakul a fájdalom. Ekkor még nem szóltunk a nem daganatos megbetegedés okozta fájdalomról. Bizonyos ortopédiai, reumatológiai és neurológiai betegségek szintén súlyos elviselhetetlen fájdalmat okoznak. (pl.osteoarthritis, arthrosis, osteoporosis, postflavotomias fájdalom). Az ostheoarthritis elfordulása 60. életév felett jelentkezik tipikusan mely középers-ers fájdalmat okoz következményes életminség romlással, de az  50. életév felett már a populáció 85%-ban radiológiailag kimutatható. Statisztikai adatok szerint, hazánk lakosságának 20%-a, azaz 2.000.000 ember szenved valamilyen reumatologiai, izületi megbetegedésben.
A fájdalom nem, vagy nem kell mérték csillapítása jogellenes, és etikátlan. Bár törvény garantálja a fájdalomcsillapításhoz való jogot, azonban a legmagasabb szint és legmodernebb módszerek alkalmazásának a társadalombiztosítási rendszer szab gátat.
A  1990-as évektl kezdve az opiátokat egyre gyakrabban alkalmazzák a nem daganatos megbetegedések okozta fájdalom enyhítésére
Megfelel kezelés akár teljes értékvé, munkaképessé teheti a beteg embert, ezzel megkönnyítve a betegség megélését a beteg a család és a  társadalom oldaláról is.
Az USA-ban már a 80-as években, míg Európában inkább a ’90-es évek elejétl jelennek meg ajánlások, deklarátumok  a fájdalomcsillapításhoz való jogról. Kezdetben inkább, mint a daganatos betegek elviselhetetlen fájdalmának csillapításhoz való jog került megfogalmazásra, (The Intractable Pain Treatment Act , Right to Cancer Pain Treatment)  napjainkban sokkal inkább általánosságban a fájdalomcsillapításhoz való jogról beszélnek. (pl. az USA tagállamai tagállamonként kiadták a „Pain patients bill of rights”). A WHO és az EAPC (Europea Assiciation of Palliative Care) egyetért abban, hogy az elsként választandó szer a középerstl az ers fájdalom csillapítására az ópioid, mivel dózisa korlátlanul, de csak a szükséges mértékig emelhet. Az elhúzódó hatású opioid készítmények helyes alkalmazása során függetlenül attól, hogy daganat, vagy nem daganat okozta krónikus fájdalom kezelésére alkalmazzák, sem légzésdepresszió, sem addikció nem alakul ki.
2001-ben az EFIC (Europen Federation of IASP Chapter; IASP_International Assotiation Study for Pain) a “Declaration of Pain”-t  elkészítette, amit az Európai Parlament elé terjesztettek  a “European Week against  Pain” alkalmából. Ez a deklaráció 2001 óta az EFIC Európa a Fájdalom Ellen kezdeményezésének centrális pillére. A kezdeményezés számos ország egészségüggyel foglalkozó politikusainak, kormányának támogatását élvezi.
A daganat és a nem daganat okozta fájdalom súlyos egészségügyi és társadalmi probléma. A fájdalomcsillapítás még a fejlett országokban is az esetek kb. 50%-ban nem kielégít, és ezen esetek kb. 30%-ban nem megfelel készítményt, vagy nem megfelel gyógyszer adagot alkalmaznak (WHO). Jelenleg hasonlóak a statisztikai adatok hazánkban is.

Ahhoz, hogy a beteg Természetesen ugyanúgy , mint bármilyen egyéb egészségügyi  kezelés során a tájékoztatáshoz való jog ezen szerek alkalmazásakor is megilletik a beteget.

A  betegnek joga van  hogy :
1./     kielégít információt kapjon a szer hatásáról és alkalmazási módjáról, (pl. a morfin tabletta/kapszula 12 óránként kell bevenni és nem szükség szerint,  a brön keresztül felszívódó Durogesic tapaszt 72 óránként cserélni kell, a tapaszt érheti víz, az új tapaszt az eltávolított tapasztól eltér helyre ragassza  fel a beteg).
2./    hogy fájdalom terápiájának kialakításában aktívan részt vegyen. (Ez egyben azt is jelentheti, hogy a beteg pl. az alternatív opioidok közül választhatna)

3./    hogy fájdalma esetén az opioid mennyiségét a szükséges mértékig, és az Alkalmazási Elírásban foglaltaknak megfelel gyakorisággal emeljék vagy esetleg módosítsa a terápiát. (ezt azért is fontos kiemelni, mivel az opioidok dózisa korlátlanul, de a szükséges mértékig emelhet. Nem ritka, hogy a beteg több száz g/h fentanyl tapaszt kap, és emellett  még azonnal ható morfin tablettára is szüksége lehet). A WHO leszögezte, hogy annyi opioidot kell rendelni, amennyi szükséges a kell hatás eléréséhez.
4./    Tehát a betegnek joga van ahhoz is, hogy un. áttöréses fájdalmát azonnal enyhítse. (ennek objektív akadálya van jelenleg hazánkban, ami nem más, mint a Tb. támogatás teljes hiánya)
5./     hogy a lehetségekhez képest a leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatást okozó analgetikumot rendeljék.
5./    hogy az alternativ lehetségeket (invaziv beavatkozások) megismerje,  illetve ezen módszerek és gyógyszeres kezelés közötti korrekt tájékoztatás után választhasson.
6./    hogy fájdalmának prognózisáról felvilágosítást kapjon.

Fontos, a beteg folyamatos követése, hiszen a fent említett jogok csak akkor érvényesülhetnek, ha a betegek szabályos idközönként az orvos ellenrzi.

Az orvos kötelessége, hogy az alkalmazott szerek mellékhatásairól korrekt  tájékoztatássa a beteget , joga van, hogy a lehetségekhez képest a mellékhatások kialakulását megelz kezelésben részesedjék.
 
Összességében azt mondhatjuk, hogy a fájdalomban szenved betegek jogait és etikai szabályokat az átlagosnál is szigorúbban kell alkalmazni, mivel a fájdalom , különösen ha tartósan fennáll akár a beteg személyiség is megváltoztatja. Az ilyen betegek sokkal ingerlékenyebbek, sérülékenyebbek, és kiszolgáltatottabbak. Fontos lenne, hogy a fájdalomban szenved betegek alapvet jogait, lehetségeit, egységes formába önteni.
    rodalom:
1./    G.Moutel, S.Case, K.Corviole, V.Durlach, M.Leutenegger, J.J.Adnet, C.Hervé,;  Consttitution de biotheques, analyses génétiques et protection des personnes: état de la question en France
2./    T.Jakab.; Az egészségügyi dolgozók jogai
3./    1997. évi CLIV. Tv Az Egészségügyrl
4./    European Charter of Patients’ Rights: Basic Document Rome, November 2002.
5./    Párizsi Kiadvány 2000. február 04.


 
 
   
Back Top