home sitemap contact us  
Foldal arrow Cikkek arrow A tdrkos betegek elltsnak jogi konzekvencii
   
Foldal
Kapcsolat
Publikcik
Cikkek
Egyb
Esemnyek
Gyakori krdsek
Mentrkp
Legfrisebb
Kapcsolat
Levelezési cím:
1550 Budapest, Pf.:174
1138 Budapest, Tomori köz 18. fsz. 3.
Telefon:
+36 20 946 3074
+36 1 270 1670
Fax:
+36 1 236 0834
+36 20 940 1371
E-mail:
Az email cm vdve van a spam botoktl, a megtekintshez a JavaScript bekapcsolsa szksges
 
A tdrkos betegek elltsnak jogi konzekvencii Nyomtats E-mail

Dr. Kismarton Judit

Dr. Petneházi Zsigmond 

      
Az utóbbi 10 évben a betegjogok területén ún. jogi forradalomnak lehetünk tanúi. Ennek oka, hogy az alapvet emberi jogok az egészségügyi ellátás tekintetében mint betegjogok lettek megfogalmazva. Igazán nagy fordulat a betegjogok területén az 1980-as évek táján következett be. Ettl az idponttól kezdve a betegjogok fokozottan a figyelem középpontjába kerültek. A WHO lisszaboni deklarációja a betegjogok megfogalmazását tette közzé 1981-ben. Ezt követen számos ENSZ, WHO és Európa Tanács deklaráció került megfogalmazásra a betegek jogait illeten. Rendkívüli jelentség a WHO 1994. évi Amszterdamban 36 tagállam 60 résztvevje által aláírt betegjogi tervezete, melynek célja az volt, hogy megfogalmazzák a betegjogi alapelveket, és irányt mutassanak ezen alapelvek nemzeti egészségügyi szolgáltatásba történ implementációjához. Említést kell még tenni 1997-ben az Európa Tanács által megfogalmazott, az aláíró államokra nézve kötelez ervel bíró „Emberi Jogokról és a Biomedicináról” szóló egyezményrl.
Az Alkotmány az egészséghez való jogot mint alkotmányos jogot deklarálja. Ehhez képest az egészségügyi ellátáshoz való jog szabályozása a hatályos Egészségügyi Törvényben valósul meg. Természetesen ez utóbbi szkebb területet érint, de részletes kifejtést tartalmaz. Az Egészségügyrl szóló 1997. évi CLIV. Törvény az Amszterdami Nyilatkozat szellemében készült el és ennek megfelelen eurokonformnak tekinthet. Az Egészségügyrl szóló törvény számos esetben – különösen a gyógykezelés területén – általános megfogalmazást tartalmaz, ezzel lehetséget biztosít a szakmai szabályok, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröz és bizonyítékokon alapuló orvoslás, ezek hiányában a módszertani útmutatókban közzétett szabályok, szakmai irányelvek, vagy a széles körben elfogadott, szakirodalomban közzétett szakmai követelmények érvényre juttatásához.




Beteg és orvos kapcsolata


Az egészségügyi ellátáshoz való jog alapja az orvos és a beteg közötti kiegyensúlyozott kapcsolat. A végcél közös: a gyógyulás. Az orvos gyógyítani, a beteg gyógyulni akar! Ez azt is jelenti, hogy e jogviszony alanyai mellérendelt helyzetben állnak egymással. Ahhoz, hogy ez az évezredes elv a lehet leghatékonyabban érvényesüljön, szükséges a betegek jogainak garanciális védelme. A hatályos Egészségügyi Törvény a beteget és az orvost egymás partnereinek tekinti, eltéren az 1972. évi Egészségügyi Törvénytl, melyben a paternalisztikus szemlélet érvényesült. Az orvos és a beteg kapcsolata az utóbbi idben lényeges változáson ment keresztül, és fokozatosan a jog, a betegjog, orvosjog és az orvosetika által vált szabályozottá.
Az egészségügy bels szerkezetében manapság is találkozunk alá-, fölérendeltségi viszonyokkal. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a felettes utasításait még a meggyzdés, a szakmai szabályok ellenére is, minden körülmények között teljesíteni kell. A felelsség azonban azt terheli, akinek hibájából a károsodás bekövetkezett, nem lehet arra hivatkozni, hogy csak utasítás teljesítése történt.

Betegjogok


Az Alkotmányban megfogalmazott „emberi jogok” egy részét a hatályos Egészségügyi Törvényben meghatározott és részletezett betegjogok alkotják. Az Egészségügyi Törvényben foglalt betegjogok az ember autonómiájának elismerését, a gyógykezelés alatti jogok érvényesítését, ezáltal az orvos és a beteg közötti kapcsolat szintébbé, bizalmasabbá tételét is szolgálják. Betegjog alatt mindazon jogosultságok összességét értjük, melyek a gyógykezelés során az igénybevev alanyt megilletik. A betegjogok minden embert megilletnek. Speciális szabályozást csupán a pszichés mködés zavarában szenvedkre dolgoztak ki. Ennek magyarázata, hogy ezek a betegek az átlagosnál is sokkal védtelenebbek.

A hatályos Egészségügyi Törvényben biztosított betegjogok

Az egészségügyi ellátáshoz való jog


„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesüljön a lehet legmagasabb egészségügyi színvonal elérését lehetvé tev összes intézkedésben.” – deklarálja az 1961. évi Európai Szociális Karta 11. cikkelye, melyet hazánkban 1999-ben hirdettek ki . A hatályos Egészségügyi Törvény szintén biztosítja ezt a jogot. A legmagasabb szint ellátásnak csupán a társadalom gazdasági helyzete szab határt.
Az alkotmányos alapjogok érvényesülése szempontjából alapvet kiindulópont az, amit alanyi jogon járó juttatásnak tekintünk, ami adott esetben megnyilvánulhat úgy, mint sürgs szükség esetén az életment, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelzését biztosító ellátás, valamint a beteg fájdalmának csillapítása és szenvedésének csökkentése.

A fájdalomcsillapítás jogi vonatkozásai

A daganatos betegek esetében mind jogi, mind etikai szempontból elfogadhatatlan a fájdalomcsillapítás elmulasztása. Különösen élesen jelentkezik ez, amikor a beteg fájdalmának enyhítéséhez kábító fájdalomcsillapítók szedésére van szükség. A WHO ajánlása szerint a kábító fájdalomcsillapítók alkalmazása közel 10 éve egyaránt javallt a daganatos és a nem daganatos megbetegedések okozta fájdalom csillapítására.
A tapasztalat az, hogy a betegeknek közel 60%- ában vagy nem megfelel gyógyszert, vagy elégtelen adagot rendelnek annak ellenére, hogy a hazai jogi szabályozás lehetvé teszi a korrekt kezelést. Magyarázata ennek a magatartásnak a felelsségre vonástól való félelem. Amennyiben a kábítószer rendelésére vonatkozó jogszabályokat betartják, nem kell félni szabálysértési eljárástól. Az egyes szabálysértésekrl és az alkalmazandó joghátrányokról a (218/1998.) Kormányrendelet (XII.28.) 11. §-a rendelkezik: Aki a kábítószerek, illetleg a pszichotrop anyagok rendelésére, kiadására, forgalmazására, nyilvántartására, tárolására, illetleg elszámolására vonatkozó szabályokat megszegi, százezer forintig terjed pénzbírsággal sújtható.

Külföldi gyógykezelés

Az egészségügyi ellátás egyik sarkalatos pontja a külföldi gyógykezelés, ami az Uniós csatlakozással még jobban eltérbe kerül. Jelenleg hazánkban a 200/1996. (XII. 23.) Kormányrendelet szabályozza a külföldön történ egészségügyi ellátás igénybevételének lehetségeit. E szabályozás szerint akkor indokolt és csak akkor vehet igénybe a külföldi gyógykezelés, ha a külföldön már alkalmazott gyógymód a gyakorlatban is eredményesnek bizonyult, és esélye lehet a beavatkozás sikerességének, továbbá hazai egészségügyi intézményben a gyógymód alkalmazásának nincsenek meg a feltételei és azok külföldi szakember meghívásos közremködésével sem teremthetk meg. Amennyiben a biztosított, illetleg más személy vagy szerv a kezelés költségét nem tudja vállalni, az OEP a gyógykezelés költségéhez támogatást nyújthat– amelynek mértékérl önmaga dönt –, ha a szakmailag illetékes országos intézet ezt támogatja.

Várólista kérdése

Az egészségügyi ellátáshoz való jog problémakörébe tartozik a Várólista (22/1998. (XII. 27.) EüM rendelet) kérdése is. Léteznek olyan beavatkozások, melyek csak külön jogszabály alapján, várólista szerint vehetk igénybe. Daganatos betegeket a lehetségekhez mérten a leghamarabb el kell látni, hiszen a daganat progressziója miatt az operábilis folyamat inoperábilissá válhat.

Az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog


Az egészségügyi ellátás területén az ember méltóságának a megrzéséhez az átlagosnál is fokozottabb védelemre van szükség, mivel a beteg ember állapotánál fogva érzékeny és kiszolgáltatott.
Az Alkotmány az élethez és emberi méltósághoz való jogot, mint abszolút jogot deklarálja. A 23/1990. (XI.31.) Alkotmánybírósági határozat szerint „az emberi méltósághoz való jog «abszolút jog», és ezt a funkcióját csak akkor tölti be, ha az egyes emberek élethez való jogával egységben értelmezzük.” Ebbl levezethet, hogy az élethez és az emberi méltósághoz való jog egységes egész, egymástól elválaszthatatlan. Az élethez és emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan.
Egészségügyi ellátás során az emberi méltósághoz való jog akkor érvényesül, ha a betegekkel emberhez méltóan bánnak. Ez magában hordozza azt is, hogy az orvosi vizsgálatok végzésekor szükséges és elengedhetetlen a ruházat eltávolítása, de csak a vizsgálat idtartama alatt, hiszen az ember szeméremérzetének megsértése az emberi méltóság megsértését jelenti. A betegvizsgálathoz megfelel és diszkrét környezetet biztosítani kell. A körülmény akkor megfelel, ha a személyzeten kívül más nincs jelen a vizsgálatkor. Természetesen, ha a beteg orvostudományi egyetem klinikáján vagy oktató kórházban kerül vizsgálatra, a vizsgálatban részt vev személyeken kívül tancéllal más személyek is jelen lehetnek és ez nem sérti a beteg méltóságát, de errl a körülményrl a beteget tájékoztatni kell.
Az ember személyes szabadságát a betegellátás során is tiszteletben kell tartani. A szabadságjog a szükséges mértékben és feltétlenül szükséges ideig korlátozható, amennyiben a beteg állapotba ezt feltétlenül indokolja; például önmaga és/vagy mások egészségét, testi épségét, egészségét veszélyezteti. Természetesen kötelez a korlátozás okának, módjának, idtartamának pontos dokumentálása.
A korlátozás semmilyen körülmények között nem terjedhet ki az emberi méltóság korlátozására.
Az emberi méltóság megrzése a haldokló betegek ellátása során ugyanolyan fontos, mint egyéb esetekben. A hosszú lefolyású, gyógyíthatatlan betegségben szenvedk lelkének ápolása, gondozása, fájdalmának és szenvedésének az enyhítése az embert haláláig megilleti. A végtisztesség az ember méltóságának a része. Bár az egészségügyi törvény ezt nem nevesíti, de „emberi” oldalról megközelítve a kérdést ez is beletartozik.

A kapcsolattartás joga


A betegnek joga van arra, hogy betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva szóbeli vagy írásbeli kapcsolatot tarthasson hozzátartozóival, st vallási meggyzdése szerinti egyházi személlyel is. A kapcsolattartás részletes szabályait a fekvbeteg-gyógyintézet házirendje a törvényi elírásokkal összhangban határozza meg. Ez intézetenként eltér lehet.
A törvény biztosítja a súlyos állapotú betegnek, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjék. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy hozzátartozó folyamatosan a beteg mellett tartózkodhat azzal, hogy az intézet bels házirendjének, a magatartási szabályoknak, erkölcsi, etikai elvárásoknak megfelelen, különösen ha több beteg is tartózkodik a kórteremben, pl. vizit idejére, tisztálkodás, ágynemcsere idtartama alatt a kórtermet el kell hagynia. Ennek a biztosítása az egészségügyi ellátó intézmény feladata.
A beteg kifejezett írásbeli kéréssel megtilthatja az egészségügyi ellátó intézetnek azt, hogy a kezelésérl, annak okáról és arról, hogy egyáltalán kórházban tartózkodik, bárkinek is felvilágosítást adjon.

Intézet elhagyásának a joga


Az Eü.Tv. 12. §. szerint a betegek az egészségügyi intézményt szabadon elhagyhatják abban az esetben, ha ezzel mások testi épségét, egészségét nem veszélyeztetik és ez alól csak meghatározott esetekben van kivétel.
A törvény csupán arról rendelkezik, hogy a beteg távozási szándékát a kezelorvosával közölje. Ha a beteg távozására azért kerül sor, mert a kezelés befejezdött, az orvos köteles 24 órával az elbocsátást megelzen ezt a tényt közölni.
Amennyiben a beteg az intézetet saját felelsségére el kívánja hagyni, a betegségérl és a várható szövdményekrl kapott felvilágosítás ellenére és ezzel mások – ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét nem veszélyezteti, illetve nincs közvetlen életveszélyben (ugyanis ez egyben az egészségügyi ellátás visszautasítását is jelentené) nem akadályozható meg akaratának véghezvitelében.
Természetesen a „saját felelsségre történ távozás joga” nem illeti meg azt az egyébként cselekvképes beteget, aki bizonyíthatóan elmeállapotának akut zavara miatt szeretné elhagyni a kórházat. A zavartságra utal az is, hogy a beteg pizsamában, infúzióval a kezében akar távozni. Amennyiben kezelorvos nincs elérhet közelségben (például operál), a szakápolónak lehetsége van arra, hogy az ideiglenes intézkedést elrendelje azzal, hogy komplett, mindenre kiterjed leírást készít az esetrl és a kezelorvost késlekedés nélkül értesíti. A kezelorvos jóváhagyását 12 órán belül meg kell hogy adja az intézkedéshez, ennek hiányában a korlátozást meg kell szüntetni. Az ilyen állapotok kialakulása esetében cél a zavart állapot mihamarabbi megszüntetése és csak olyan beavatkozások elvégzése, ami a tudatállapot kitisztulásához feltétlenül szükséges, kivéve, ha a zavart beteg közvetlen életveszélybe került. Ilyen például, ha állapotánál fogva távozni készül, elesik és súlyos koponyasérülést szenved vagy súlyos vérzése lesz. Ekkor az életet közvetlen veszélyeztet állapotot is kötelez megszüntetni.

Tájékoztatáshoz való jog


A betegnek joga van ahhoz, hogy teljes kör tájékoztatást kapjon:
•    betegségének megítélésérl, betegsége folyamatáról, ennek várható kimenetelérl,
•    a tervezett vizsgálatokról, beavatkozásokról, ezek várható elnyeirl, kockázatairól, ezek elmaradásának lehetséges következményeirl,
•    az alkalmazott gyógyszerek hatásairól, mellékhatásairól,
•    a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezetett és lehetséges idpontjáról, idtartamáról, fájdalmasságáról,
•    az alternatív kezelési, vizsgálati és beavatkozási módszerekrl, ezek lehetséges elnyeirl, kockázatairól,
•    az ellátás folyamatáról és várható kimenetelérl,
•    a további ellátásáról és a javasolt életmódról,
•    a kezelés visszautasításának a közvetlen és közvetett veszélyeirl és következményeirl.

A tájékoztatás során a beteget megilleti a kérdezés joga. A betegnek a kérdezési joga a kezelés egész idtartama alatt és azt követen is fennáll. A tájékozódáshoz való jogot az orvos tájékoztatási kötelezettségével együtt kell tárgyalni, hiszen a kett nem választható el egymástól. Talán úgy is lehet fogalmazni, hogy a beteg és az orvos viszonyában az orvos tájékoztatási kötelezettsége megelzi a beteg jogát a tájékoztatáshoz. Ez azzal magyarázható, hogy a beteg a vizsgálat, a kezelés eltti tájékoztatás során esetleg rémült, zavarban van, nem mer kérdezni. Ez elkerülhet, ha az orvos a tájékoztatást a beteg kérdezése nélkül is elmondja, és ezzel lehetséget nyújt kérdések feltevésére. Az orvos tájékoztatási kötelezettségét a hatályos Egészségügyi Törvény 134-135. § szabályozza. Ennek értelmében a beteg tájékoztatáshoz való joga azzal a korláttal érvényesül, hogy a kezelorvos a tle elvárható ismeretek és a legjobb tudása szerint köteles a beteget tájékoztatni. A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthet az elre elkészített általános ismertet segédanyagok átadásával. A kezelorvos a beteg tájékoztatását körültekinten, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel végzi.
A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelents mellékhatásaira, az esetleges szövdményekre és a beavatkozások, vagy ezek visszautasításának lehetséges következményeire, azok elfordulási gyakoriságára. Elvárható, hogy a beteg kielégít információt kapjon az alkalmazott gyógyszer hatásáról, mellékhatásáról, és alkalmazási módjáról (kemoterápiás szerek esetében, pl. a hajhullásról, hányásról, az esetleges vérképzszervi elváltozásokról stb. kötelezen tájékoztatni kell a beteget). Az alkalmazott terápia vonatkozásában pontos utasítást és tájékoztatást kell adni. Vonatkozik ez a fájdalomcsillapításra is.
Meg kell gyzdni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, ezért ezt kötelez a beteg értelmi szintjéhez, intelligenciájához mérten elmondani. Szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról is A betegnek joga van tudomást szerezni arról is, hogy az adott beavatkozás elvégzésében az ellátó intézmény milyen tapasztalattal rendelkezik.
Az orvos tájékoztatási kötelezettsége a betegség diagnózisára is kiterjed. Léteznek olyan országok napjainkban is, ahol megengedett, hogy az orvos a tájékoztatást a beteg hozzátartozójának adja meg, ha megítélése szerint a betegnek, pl. a daganat progressziója súlyos lelki traumát okozna. Korábban ez hazánkban is gyakorlat volt. A beteg általában a kezelorvos utasításait pontosan betartja, ezáltal a tájékoztatást nyújtó orvos felelssége még nagyobb. A beteg tájékoztatása nem a nvér feladata, hanem az orvos kötelessége. A beteg tájékozódási joga és az orvos tájékoztatási kötelezettsége nem választhatók el, egymással szorosan összefüggnek és csak együtt értelmezhetk.

Különösen súlyos cselekményt követ el az orvos, ha elmulasztja tájékoztatni a beteget arról, hogy daganatos megbetegedése van. Még súlyosabb, ha ezt szándékosan követi el azért, hogy a beteget nehogy megviselje rákos betegségének tudatosulása. Ezt már csak fokozza, ha a beteg a kezébe kap egy hamis negatív zárójelentést vagy szövettani leletet, ezáltal joggal bízik állapotának mihamarabbi javulásában.

Ilyen esetnek szükségszer következménye, hogy a beteg nem kapja meg a szükséges daganatellenes kezelést, tehát az esetleges gyógyulás, állapotjavulás lehetségétl lett megfosztva. A daganatos megbetegedés ténye elbb utóbb minden titkolózás, félrevezetés ellenére is kiderül, hiszen a beteg állapota fokozatosan rosszabbá válik, fájdalom alakul ki, étvágytalan lesz és fogy. A beteg bizalma megrendül a kezel orvosban, hiszen neki „nincs semmi komoly baja” állapota mégis romlik. Ezen mulasztás eredményeképpen sérül a beteg személyiségi joga – a testi épsége, egészsége (1959. évi IV. törvény 76. §) –, ezen kívül megvalósul a tájékoztatás körében való mulasztás törvényi tényállása (1997. évi törvény az Egészségügyrl 194-195. §), és ezáltal az ellátó intézmény kártérítési felelssége.
Amennyiben a beteg vagy hozzátartozója feljelentést is tesz, egyidejleg megáll az okirat-hamisítás, (ui. a valódi szövettani lelet helyett egy valótlan tartalmú negatív eredményt kapott a beteg) és a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége /bntette is (1978. évi Büntet Törvénykönyv 171. §).
A mtéti kockázat körében 5–20%-os gyakorisággal együtt járó szövdmény lehetségérl a beteget mtét eltt tájékoztatni kell. Ez azt jelenti, ha egy beavatkozással kapcsolatban elforduló szövdmény legalább 5%-os gyakorisággal elfordulhat és ráadásul be is következik, akkor az ellátó intézményt kártérítési felelsség terheli elzetes tájékoztatás híján. A Legfelsbb Bíróság megítélése szerint egy – az ETT-vélemény szerint – 5–20%-os gyakorisággal a mtéti kockázat körében fellép szövdmény olyan „a mtéttel általában együttjáró” következménynek tekintend, amelyrl a beteget tájékoztatni kell, mert különben nem kerül olyan információk birtokába, amely alapján megalapozottan eldönthetné, hogy hozzájárul-e a mtéthez. (Bírósági Határozatok 344/1995).
Mellkasi folyadékgyülem csapolása esetén a pneumothorax veszélye nagy biztonsággal állítható, hogy magasabb mint 5%, míg a punctiós t májba, lépbe hatolási gyakorisága 5%-nál kisebb. Ha a szövdmény elfordulási gyakoriságát illeten bizonytalan, az Igazságügyi Orvosszakért véleménye vagy az ETT vélemény szolgál alapul. Ezért az elz példa alapján a pneumothorax veszélyérl tájékoztatni kell a beteget, de a hasi képletek megszúrásának a lehetségérl nem.
A cselekvképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. A cselekvképtelen és korlátozottan cselekvképes betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelel tájékoztatáshoz.

Önrendelkezéshez való jog


A hatályos Eü. tv. 15. §-a szerint a beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetben és módon korlátozható. Az önrendelkezési jog gyakorlása attól függ, hogy a beteg cselekvképes, korlátozottan cselekvképes vagy cselekvképtelen. (Fogalmakat lásd a végrendeletnél írottakat.)
Az önrendelkezési jog keretén belül a beteg szabadon dönthet arról, hogy melyek azok a beavatkozások, melyek elvégzéséhez hozzájárul, illetve melyeket utasít el. Ahhoz, hogy egy beteg a lehetségekhez képest adekvát döntést hozhasson az t érint kezeléssel kapcsolatban, elengedhetetlen feltétel az elzekben részletezett megfelel és teljes kör tájékoztatás. Példaképpen említend a daganatos megbetegedések kezelésére alkalmazott mtéti beavatkozás, kemoterápiás szerek vagy sugárkezelés, melyek alkalmazásáról csak akkor tud dönteni a beteg, ha ismeri a várható eredményt és mellékhatásokat.
Az önrendelkezési jog alapján a betegnek joga van ahhoz, hogy az t érint döntésekben aktívan részt vegyen. Végs soron a döntés joga a betegé, illetve a helyettes döntéshozóé, az orvos csak javasolhat, tanácsot adhat, de a beteg helyett nem dönthet. Alapvet, hogy a beavatkozáshoz, a vizsgálat elvégzéséhez való beleegyezését fenyegetéstl, megtévesztéstl és kényszertl mentesen adja. A beteg ne azért egyezzen bele a mtétbe vagy egyéb kezelésbe, mert attól fél, hogy a késbbiekben a kezelés visszautasítása miatt nem kap megfelel ellátást. A betegnek joga van kielégít tájékoztatást kapni arról, hogy a javasolt kezelés elutasításának milyen várható következményei, szövdményei lehetnek.
Másik fontos kérdés, mit lehet tenni akkor, ha az elkezdett mtét során kiderül, hogy a mtétet ki kell terjeszteni? Beleegyezés hiányában csak akkor terjeszthet ki a mtét, ha közvetlen életveszély áll fenn, vagy elmaradása a betegre súlyos, aránytalanul nagy terhet jelent. Az alapbetegség ismeretében – például tüddaganat – már a mtétet megelzen felmerül annak a lehetsége, hogy lebenyresectio helyett az egyik tüdt esetleg el kell távolítani, akkor a beleegyez nyilatkozatot ennek megfelelen kell beszerezni a betegtl a kimerít tájékoztatást követen. Nem etikus és nem fogadható el jogilag sem az olyan beleegyez nyilatkozat, ahol a betegség jellege nem alapozza meg a mtét kiterjesztéséhez való elzetes hozzájárulást. Ha azonban teljes szerv vagy szervrendszer eltávolítása, vagy a szerv mködésének a megsznése lenne a beavatkozás eredménye, csak akkor lehet kiterjeszteni a mtétet, ha közvetlen életveszély esete áll fenn.
A kezeléshez történ belegyezés történhet szóban, vagy ráutaló magatartással is. Ez azt is jelenti, hogy fizikális vizsgálat elvégzéséhez nincs szükség írásbeli hozzájárulásra. Ráutaló magatartásnak felel meg, ha az orvos közli a beteggel, hogy szeretné megvizsgálni, mire a beteg elkezd vetkzni. Ugyanez vonatkozhat egy izomba adott injekció esetére is, akár egy röntgen vagy egyéb vizsgálatokra. Invazív beavatkozás esetében az írásbeliség elengedhetetlen feltétel, kivéve, ha a beteg nem képes nyilatkozatát ebben a formában megtenni (pl. nem tud írni, lebénultak a végtagjai). Ilyen esetben két tanú együttes jelenléte szükséges a nyilatkozat érvényességéhez.
A cselekvképes beteg megnevezheti azt a cselekvképes személyt, a helyettes döntéshozót, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni, illetve, akit tájékoztatni kell. Ennek azonban kötelez tartalmi és formai kellékei vannak. Lehetséges formái a következk.

Közokirat

Olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyz vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül az elírt alaki kelléknek megfelelen állított ki.

Teljes bizonyító erej magánokirat


a)    A beteg saját maga írta és aláírta.
b)    Nem saját maga írta, de a más által készített okiratot tanúk eltt aláírja, vagy az okiraton lév aláírást tanúk eltt sajátkez aláírásának elismeri, és a két tanú az elttük történ aláírást, vagy a saját kezség elismerését az okirat aláírásával igazolja.
c)    A kiállítónak az okiraton lév aláírását vagy kézjegyét bíróság, vagy közjegyz hitelesítette.

Amennyiben írástudatlanról van szó, két tanú együttes jelenlétében lehet megnevezni azt a személyt, aki a beteg helyett jogosult tájékoztatást kapni, az ellátásba beleegyezni, vagy éppen azt visszautasítani (1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 195-196. §). Ahhoz, hogy a helyettes döntéshozó megnevezése érvényes legyen feltétel, hogy a megnevez a jognyilatkozat tételekor cselekvképes legyen.
Az a helyettes döntéshozó, aki nem a beteg önálló szabad akaratából kerül ebbe a jogi statusba, hanem jogszabály erejénél fogva (pl. nincs a cselekvképtelen betegnek általa megnevezett helyettes döntéshozója) kevesebb jogosultsággal bír, mint a cselekvképes beteg szabad akaratából megnevezett személy. Ez azt jelenti, hogy csak az invazív beavatkozások elvégzésérl dönthet. Jogi szempontból invazív beavatkozás mindaz, ami a brön, nyálkahártyán, egyéb módon a testüregbe hatol, de kockázata nem elhanyagolható. Ebbl következik, hogy egy subcutan adott injekció nem tartozik ebbe a körbe. Ebbe a körbe tartozik azonban egy epiduralis kanül beültetése, a mellkascsapolás stb., hiszen ezen beavatkozások során a szövdmény kialakulásának lehetsége nagyobb. Az egészségügyi törvény szerint a beleegyezés bármikor visszavonható!
A hatályos Egészségügyi Törvény szerint a beteg beleegyezésére van szükség akkor is, ha az orvos HIV- teszt elvégzését szeretné elvégeztetni. Ennek értelmében, ha az orvosban felmerül annak gyanúja, hogy a beteg HIV-pozitív is lehet, csak abban az esetben végezhet teszt vizsgálatot, ha elzetes tájékoztatás után a beteg ehhez hozzájárulását adta.

Végrendelet


1.    A betegjogok érvényesülése kapcsán egyik leginkább jogvitára alapot adó intézmény a végrendelet alkotásának lehetsége, illetve annak jogszersége.
Az általános emberi fogalmak szerint is, a súlyos állapotban lév beteg esetében az egészségügyi személyzetnek különösen fokozott figyelemmel kell eljárni abban az esetben, ha a beteg végrendelkezni akar. A végrendelkezés ugyanis egyszeri, sok esetben megismételhetetlen lehetség és akkor, amikor a végrendelkezés hatályosul (alkalmazhatóvá válik, tehát a beteg meghal) a végrendelkezés önmagában megváltoztathatatlan jogviszonyt vált ki, ami igen sok esetben jogvitába torkollik és a beteg örökösei (törvényes és végrendeleti) vitájukkal kénytelenek a bírósághoz fordulni. A bírósági eljárásban a döntéshozatal ugyanakkor a bizonyítási eljárás lefolytatásával dönthet el, a bizonyítási eljáráshoz pedig szükséges a tanúk meghallgatása, ami ilyen jelleg jogvitákban az egészségügyi személyzetnek tanúként való kihallgatását is jelenti.

2.    A végrendelkezés és a végintézkedés jogilag nem azonos értelm.
Az utóbbi tágabb fogalom, minden olyan egyoldalú vagy két, esetleg többoldalú jogviszony kialakítását jelenti, ami a természetes személy esetében arról rendelkezik, hogy halálát követen a vagyonának mi legyen a sorsa, esetleg még életében ki mit tegyen annak érdekében, hogy hátralév életét megkönnyítse. Így végintézkedésnek minsül szkebb értelemben az öröklési szerzdés, a halál esetére szóló ajándékozás, tágabb értelemben a rendelkezés a várt örökségrl (mivel ez utóbbi csak az örökhagyó életében köthet az örökösök által), de tartalmából következen részben ide tartozhat még a tartási vagy életjáradéki szerzdés is.
A végintézkedésbe belesorolható a végrendelkezés, amit viszont a Polgári Törvénykönyv (Ptk. 1959. évi IV. tv.) kifejezetten ilyen cím alatt nevesít. A végrendelet megtétele lehet rögtönzött, ad hoc jelleg, st olyan is, amikor a végrendelkez szóban, azonnal kíván végrendeletet tenni.

3.    A végrendelkezésnek a törvény szerint három formája van.
Végrendeletet lehet tenni közvégrendelettel, írásbeli magánvégrendelettel, vagy szóban. A közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet írásban készül. A betegjogok kapcsán a köz- és írásbeli magánvégrendeletet azért is el kell határolni, mivel a Polgári Törvénykönyv szerint cselekvképtelen személy (14 év alatti személy, vagy az a nagykorú személy, akit a bíróság cselekvképességet kizáró gondnokság alá helyezett) semmilyen végintézkedést nem tehet. A korlátozottan cselekvképes személy (14–18 év közötti kiskorú, feltéve ha még nem kötött hatósági engedéllyel házasságot, mivel ez utóbbi a nagykorúság megszerzésével jár, illetve az a nagykorú személy, akit a bíróság cselekvképességet korlátozó gondokság alá helyezett) ugyanakkor csak közvégrendeletet tehet, ebbl következen a cselekvképességében nem korlátozott személy (az a nagykorú személy, aki nem áll cselekvképességet korlátozó, vagy kizáró gondnokság alatt) tehet írásbeli magánvégrendeletet is. Közvégrendeletet vagy szóbeli végrendeletet tehet az, aki vak, írástudatlan, aki olvasásra és nevének aláírására képtelen állapotban van. (Ptk. 624. § (3) bek.)

3.1. Nagykorú személy tekintetében cselekvképtelen az – és ezt a személyt a bíróság cselekvképességet kizáró gondnokság alá helyezi –, akinek ügyeinek viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan, teljes mértékben hiányzik.
A cselekvképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el úgy, hogy amennyiben a cselekvképtelen személy véleménynyilvánításra képes, véleményét a gondnokának figyelembe kell venni.
A fentieken túlmenen, az a nagykorú személy (beteg) gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvképtelen, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozat megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik. A gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát – végintézkedés kivételével – cselekvképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeibl arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvképessége esetén is indokolt lett volna.
A magyar polgári jog egyik stabil intézménye között említhet, hogy az a személy minsül gondnokság alá helyezés hiányában is cselekvképtelennek, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Ha valaki tehát cselekvképességet kizáró gondokság alá helyezés nélkül is cselekvképtelen állapotban van, akkor ebben az esetben mindegy az a körülmény, hogy ténylegesen miért került ebbe a helyzetbe. Egyebekben a beteg ember, gyógykezelése kapcsán gyakran kerülhet a fentiekben vázolt szituációba. A beteg ember belátási képességének hiányát a kórházi kezelés igen gyakran kiválthatja, pl. gyógyszeradagolás, vagy altatás következtében elállt bódult állapot miatt. Ugyanakkor nagyon fontos megjegyezni, ha a beteg belátási képességének hiánya okoz cselekvképtelenséget, egyebekben a beteg csak korlátozottan volt cselekvképes, ez jognyilatkozatának érvényességét nem érinti. 2001. november 1. napjától hatályos újabb jogi szabályozás alapján, a belátási képességnek nemcsak a tartós, de az átmeneti – tehát a jognyilatkozat megtételekor fennálló – teljes hiánya is a cselekvképtelenség megállapítására vezethet vissza.
Összegezve tehát, ha egy beteg a gyógyszeres kezelés vagy az altatás, vagy egyéb más, a gyógykezelés során elállott helyzet miatt elveszti a belátási képességét, még ha csak átmeneti idre is, esetleg tehet jognyilatkozatot, ami utólag érvényesnek is tekinthet, de nem tehet végrendelkezést semmilyen formában.

3.2. Más a helyzet a korlátozottan cselekvképes személy esetében.
Cselekvképességet korlátozó gondokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve az egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy idszakonként visszatéren nagymértékben csökkent. A korlátozottan cselekvképesség megállapításának a fentiekbl következen tehát csak a törvényben megjelölt okok fennállás esetében van helye. Egyéb egészségi ok, vagy okok fennállása a korlátozottan cselekvképesség megállapítására nem ad alapot.
A Ptk. legutóbbi 2001. november 1. napjától hatályos – egyebekben igen jelents – módosításának új eleme, hogy a bíróság egyes ügycsoportokra vonatkozóan is korlátozhatja a személy cselekvképességét. A bíróság a cselekvképesség korlátozásánál egyes ügycsoportokban a nagykorú személy cselekvképességét fenntartja, míg más ügycsoportokban korlátozza Ilyen korlátozás lehet az egészségügyi ellátással összefügg jogok gyakorlása.
A korlátozottan cselekvképes személy jognyilatkozata általános jelleggel, illetve a bírósági ítéletben meghatározott ügycsoport tekintetében – a törvényben meghatározott kivételekkel – csak akkor érvényes, ha azt a gondnoka belegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tette. A korlátozottan cselekvképes személy végrendeletet tehet közvégrendelet formájában.

4.    Végrendelkezni csak személyesen lehet.
A teljes kör végrendelkezéshez a jogképesség (ami születésétl megilleti az embert, élve születés esetén már a méhmagzatot is) nem elég, mivel a végrendelet megtételéhez legalább korlátozottan cselekvképesnek kell lenni. Ha a végrendelkez korlátozottan cselekvképes, úgy végrendelkezési lehetség szigorúbb feltételekhez kötött.
Álláspontom szerint az egészségügyben dolgozóknak – legyen az akár orvos, akár asszisztens – a felelssége éppen abban van, hogy legyen képes felismerni, szakismeret hiányában nyilván szakember véleményének beszerzését követen, hogy a beteg mennyire tekinthet cselekvképtelennek úgy, hogy t a bíróság nem helyezte cselekvképességet kizáró gondnokság alá, de e nélkül is – ha csak ideiglenesen is – de hiányzik a teljes belátási képessége.

5.    A korlátozottan cselekvképes személy csak közvégrendeletet tehet, végrendelkezéséhez azonban sem a törvényes képviseljének, sem a gyámhatóságnak nem kell hozzájárulni. Közvégrendelet az, amit közjegyz vagy a bíróság készít.
Hasonló szabályozási forma érvényesül a vak, írástudatlan, továbbá olvasásra, vagy nevének leírására képtelen állapotban lév személyre, ugyanis ezen személyek szintén csak közvégrendeletet tehetnek. Ide vonatkozóan azonban meg kell jegyeznünk, hogy az itt megjelölt személyek csak írásbeli magánvégrendeletet nem tehetnek, közvégrendeletet igen és amennyiben a személyi és tárgyi feltételek fennállnak szóbeli végrendelet is. A vakság testi, az írástudatlanság szellemi fogyatékosság. Írástudatlan az a személy is, aki csak a nevét tudja leírni, de a betkkel, írásjegyekkel nincs tisztában. A kialakult bírói gyakorlat szerint az írástudatlanság nem azonos az aláírásra képtelenséggel. Az aláírásra képtelenségnek ugyanis lehet testi oka (sérülés, bénulás) és átmeneti állapot is lehet.

5.1. Az írásbeli magánvégrendelet formai követelményei között csupán arról teszünk említést, aminek köze lehet az egészségügyi ellátó intézményekben dolgozó személyzet munkájához.
Írásbeli magánvégrendeletet csak azon a nyelven lehet tenni, amit a végrendelkez ért és amelyen írni, olvasni tud. A tanúnak már nem kell ismernie a végrendelkez által használt nyelvet, neki csak a végrendelkezt kell ismernie és tanúsítania, hogy a végrendeletet a végrendelkez saját maga írja alá.
Írásbeli magánvégrendelet az, amit a végrendelkez elejétl kezdve saját kezleg ír és írja alá, vagy mással íratja, két tanú eltt aláírja, vagy ha azt már aláírta az aláírását két tanú eltt magáénak ismeri el, a tanúk is aláírják a végrendeletet, egyebekben a tanúk azt tanúsítják, hogy a végrendelkez saját kezleg írta alá a végrendeletét. A tanúknak a végrendelet tartalmát nem kell ismernie. Aki géppel írja a végrendeletét, az úgy minsül, mintha mással íratta volna a végrendeletét, tehát ekkor is kell tanút alkalmazni. A tanúnak ismernie kell a végrendelkezt, személy azonosságát tudnia kell igazolni és nem lehet korlátozottan cselekvképes. Fontos szabály, hogy a tanú részére nem lehet végrendeleti juttatást tenni, tehát a tanú egyszerre nem lehet tanú és végrendeleti örökös.
A végrendeletbl ki kell tnnie az okirat végrendeleti minségének a végrendelkezés keltezése helyének, és idejének. Ha több lapból áll a végrendelet, abban az esetben minden lapot alá kell írni úgy a végrendelkeznek, mint a tanúnak.

5.2. A szóbeli végrendelet, sajátosságából adódóan gyakran elforduló végintézkedés lehet a gyógyító intézményekben.
Szóbeli végrendeletet tehet az, aki életét fenyeget rendkívüli helyzetben van, (1) és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. (2) További feltétel, hogy a végrendelkez két tanú együttes jelenlétében, a tanúk által is értett nyelven mondja el a végrendeletét, és egyértelm legyen a szóbeli nyilatkozat abban a tekintetben, hogy amit elmond, az az végrendelete. Ebben az esetben is érvényes, hogy a tanú javára nem lehet juttatást tenni. Ugyanakkor ebben az esetben törvényi követelmény, hogy a tanúk meg is értsék a szóbeli végrendelet tartalmát.
A szóbeli végrendelkezés jogi indokoltsága az, hogy rendkívüli vészhelyzetben a végrendelkezés nem halasztható el. Szóbeli végrendeletet tehet a vak, az írástudatlan, az aki nevének aláírására vagy olvasásra képtelen, de nem tehet a cselekvképtelen, a korlátozottan cselekvképes, továbbá a néma vagy süketnéma.
Az életet fenyeget rendkívüli helyzet megvalósulhat akár olyan váratlan hirtelenséggel fellép ok alapján, amelyek kívülrl közvetlenül fenyegetik a végrendelkez életét, akár pedig a végrendelkez személyében rejl olyan bels – élettani, egészségügyi – okok alapján, amelyek a végrendelkez életét a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetik. Lehetséges, hogy a rendkívüli helyzetet természeti katasztrófa idézi el, de a szóbeli végrendelet jogalapját ez csak akkor valósítja meg, ha ezáltal a végrendelkez közvetlen életveszélybe kerül.
Közömbös, hogy a rendkívüli jelleget öltött, életet veszélyeztet egészségi állapotot – azzal oksági kapcsolatban álló, vagy nem álló - valamely betegség megelzte e, vagy sem. Valamely halállal végzd betegség egész lezajlása nélkülözheti például a rendkívüli jelleget, de elfordulhat – és gyakran el is fordul –, hogy valamely lassú betegségi folyamatban egy idbélileg pontosan elre nem látható, s fként a beteg által elre nem is látott (agyvérzés, szívinfarktus) okból hirtelen hanyatlás áll be, amely a beteg életét már közvetlen módon fenyegeti és így állapotát, a közfelfogás szerint is rendkívülivé teszi. A betegség folytán folyamatosan fennálló életveszély esetén az a tény, hogy a szóbeli végrendelet megtételének napján nem következett be hirtelen súlyos hanyatlás, a megtett szóbeli végrendeletet nem teszi érvénytelenné. A szóbeli végrendelkezés feltételeinek objektíve fenn kell állniuk. A bírói gyakorlat nem látta a szóbeli végrendelet feltételeinek fennállását akkor, amikor a végrendelkez ugyan le is diktálhatta volna a végrendeletét. Ugyanakkor a Legfelsbb Bíróság szerint fennállt a szóbeli végrendelet megtételének feltétele akkor, amikor a beteget kezel orvos, naponta csupán néhány percre engedélyezte a beteg látogatást, ami alatt viszont képtelen lett volna írásbeli magánvégrendeletet alkotni.

Végezetül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy kórházi kórteremben tartózkodó ápoló, aki a betegek ellátását végzi a munkája során, nem tekinthet a szóbeli végrendelet tanújának még akkor sem, ha kifejezetten hallja a végrendelkez nyilatkozatát. Az ápoló lehet a szóbeli végrendelet tanúja, de ekkor kifejezetten ebbl a célból kell a beteg mellett tartózkodnia és kifejezetten azért, hogy a szóbeli végrendelet egyik tanúja maga legyen.


Az ellátás visszautasításának joga


Az önrendelkezési jogból levezethet, hogy lehetség van az egészségügyi ellátás visszautasítására. Az Egészségügyi Törvény a visszautasítással kapcsolatban az alábbi lehetségeket különbözteti meg:

•    Amennyiben sürgsség esete áll fenn, azaz ha azonnali beavatkozás nélkül a beteg súlyos, vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne, vagy közvetlen életveszélybe kerülne, nem szükséges a beteg beleegyezése és minden körülmény között el kell végezni a beavatkozást. Ez alól jelent kivételt, ha a beteg már eleve olyan okirattal rendelkezik, ami kifejezetten életment beavatkozás visszautasítására szól.
•    Amennyiben nem áll fenn sürgs szükség esete, vagy a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás esete, korlátozás nélkül mindennem beavatkozást vissza lehet utasítani azzal, hogy a kezelorvos a visszautasítás tényét dokumentációjában rögzíti.
•    Amennyiben az ellátás elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné semmilyen körülmények között nincs lehetség visszautasításra.
•    Az életfenntartó vagy életment beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely megfelel egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. (Az életfenntartó, illetve életment beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki elírások betartásával történhet.

A cselekvképes betegeknek a törvény biztosította keretek között lehetségük van, hogy rendelkezzenek egy késbbi cselekvképtelen állapot esetére és az életment, életfenntartó orvosi ellátás visszautasítására. Ez csak abban az esetben vehet figyelembe, ha a megfelel alaki elírásokat betartották. IIyen esetben egy három tagú orvosi bizottság (kezelorvos, a betegség jellegének megfelel szakorvos és egy pszichiáter orvos) a beteget megvizsgálja és nyilatkoznak arról, hogy a visszautasítás törvényi feltételei megvannak, azaz a betegség jellegének megfelel szakorvos tagja nyilatkozik arról, hogy a beteg olyan betegségben szenved-e, amely az Eü. tv. 20. §-ának bekezdésében megfogalmazott kritériumoknak megfelel. A Bizottság pszichiáter szakorvos tagja nyilatkozik arról, hogy a beteg rendelkezik-e a döntés meghozatalához szükséges belátási képességgel. A beteg köteles a döntéshozatalt követ 3. napon két tanú együttes jelenlétében kinyilvánítani a visszautasításra vonatkozó szándékát. Amennyiben a beteg elutasítja a háromtagú orvosi bizottság vizsgálatát, akkor nyilatkozata érvénytelen. A nyilatkozatot 2 évente felül kell vizsgálni. A 2 év jogveszt. A nyilatkozat minden formai kötöttség nélkül és bármikor visszavonható.
E kérdéskör speciális esete, ha a beteg közvetlenül a mtét eltt szeretne nyilatkozatot tenni arról, hogy idegen vér transzfúziójától elzárkózik. Ilyen esetben a beteg nyilatkozata nem vehet figyelembe és a vér beadását el kell végezni, amennyiben az idokolt. Más elbírálás alá esik, ha a beteg már úgy kerül kórházba, hogy a fent ismertetett nyilatkozat a birtokában van. Ha az ellátás általános jelleggel minden életment és életfenntartó kezelésre vonatkozik, akkor a beavatkozást nem szabad elvégezni. A visszautasítás a beteg részérl nemcsak általános jelleggel, hanem csak bizonyos beavatkozásra korlátozva is történhet. Ez esetben csak a nyilatkozatba foglalt kezelés mellzend.
Nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életment beavatkozást semmilyen körülmények között:

•    a várandós n, aki elreláthatólag képes a magzat kihordására (fontos megemlíteni, hogy itt a magzat életét védi a törvény.),
•    a cselekvképtelen vagy korlátozottan cselekvképes beteg, akinek egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás állna be.

Amennyiben a beteg írástudatlan, vagy képtelen írásra, akkor nyilatkozata csak két tanú együttes jelenlétében érvényes, melyet dokumentálni kell

Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga


A betegnek joga van ahhoz, hogy az egészségügyi ellátó intézményben vele kapcsolatban keletkezett vizsgálatokkal, gyógykezeléssel kapcsolatos dokumentumokat megismerje, és saját költségére azokról másolatot kapjon. Az intézet elhagyásakor zárójelentést jogosult kapni, illetve indokolt esetben a betegnek joga van ahhoz, hogy egészségügyi adatairól indokolt célra – saját költségére – másolatot kapjon.
Elfordul, hogy a beteg továbbkezelése céljából a teljes orvosi dokumentációra szükség van, de az ellátó intézmény megtagadja ennek kiadását, azzal az indokkal, hogy a beteg megkapta a komplett orvosi zárójelentés formájában. A Bírósági Határozatok 1995.87 szerint a teljes dokumentációt nem pótolja a zárójelentés, hiszen abban, pl. mtéti leírás nem szerepel, így személyhez fzd jogokat sért a gyógyintézet, ha a beteg gyógykezelésével, mtétjével kapcsolatos okiratok kiadását megtagadja.

Az orvosi titoktartáshoz való jog


Az orvosi titoktartáshoz való jogot az orvos titoktartási kötelezettségével komplexen szabad csak értelmezni. Ami az egyik oldalon, jog, az a másik oldalon kötelezettségként jelentkezik. Az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, adat és egyéb tény vonatkozásában idbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat milyen forrásból ismerte meg. A titoktartási kötelezettség –vonatkozik a beteg gyógykezelésére, betegségére és személyes adataira –, mely alól a beteg felmentést adhat, vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja el. Az orvosi titoktartáshoz való jog részét képezi az is, hogy a beteg meghatározhatja azon személyek körét akik a betegségével annak kimenetelével kapcsolatban, illetve egyéb egészségügyi adataira vonatkozóan tájékoztatást kaphatnak Az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további ápolását, gondozását végz személlyel közölni lehet azokat az egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi állapotának károsodásához vezethet.
A betegnek joga, az ellátásban résztvevknek kötelessége, hogy telefonon keresztül a beteg adataira vonatkozó információt ne szolgáltassanak ki. Ehhez még akkor is köteles az ellátó személyzet magát tartani, ha a beteg nem jelölt meg egyetlen személyt sem, akit állapotáról tájékoztatni enged, illetve senkit nem zárt ki a tájékoztatás alól. A telefonon keresztül adott információk rosszhiszemen is felhasználhatók (például örökség).

A bevezetben említett Amszterdami Deklaráció szerint a betegnek joga van ahhoz, hogy (egészségügyi és személyes) adatait halálát követen is bizalmasan kezeljék. A hatályos egészségügyi törvény ezt a jogot nem deklarálja, pedig az emberi méltóság halálon túli megrzéséhez ez is hozzá tartozik.
 

Egyéb fontos kérdések


A beteg kezelése során szedett kábító hatású fájdalomcsillapítók szedése mellett vezethet-e gépjármvet. A hatályos szabályozás szerint erre nincs lehetség. A magyar jogi szabályozás nem tesz különbséget kábítószer, illetve kábító fájdalomcsillapítók között. Az ilyen szereket szed betegek – függetlenül attól, hogy orvos szakmai szempontból a beteg tudata tiszta, belátási képességgel rendelkezik – ugyanúgy a „Jármvezetés bódult állapotban” törvényi tényállása alá esnek, ha közúti baleset következik be.


 
 
   
Back Top